Sorry!
Már nagyon rég nem voltam ezen a blogon most van egy új blogom és az már valamennyire komolyabb mint ez!
Teljesen elfelejtkeztem erről a blogról...... :(
De ezt a blogot szerintem a blogot TÖRLÖM!
Ha valaki továbbá is szeretné olvasni a bejegyzéseimet, tippeimet akkor az új blogomon találhatja őket.
Itt a blog címe:  thisisloveforabeat.blogspot.hu  ez lenne az itt a feltüntetett e-mail címemen kérhettek cikkeket meg stb.....
amúgy az új blogomon Adminokat keresek, úgy jelentkezhettek erre a "állásra" h írtok magatokról egy pár sort és küldtök fényképet magatokról.
A SKYPE KÖTELEZŐ!!!
Ez csak azért h tudjunk konzultálni..
Na akkor talizunk az ÚJ blogomon!! :))

Hali!!! Ezen a napon 3 napos a mi kis blogunk ami még nem egészen van kész az első pár állat csak (ha lehet így mondani )
bemelegítés volt. :-)
Ha valamilyen ötletetek van a bloggal kapcsolatban akk írjatok a már többször is feltüntett email címemen : maryjane00@freemail.hu
--------vagy-------------
szopcsivan@gmail.com

Előre is várom ötleteiteket!!
  Üdv:Gréta

Legújabb kisállatunk most a Csincsilla :

Mielőtt úgy döntenél, hogy megveszed életed első csincsilláját, vagy épp most költözött be az életedbe egy örökmozgó "kismókus", ajánlom, hogy olvasd el a kezdő csincsillatartók gyorstalpaló tanfolyamát

1. A csincsillák természete

Fura állat a csincsilla. Tudom, ez egy csintartó szjából érdekesen hangzik, de tényleg így van. Nem is való mindenkinek. Sokan gondolják ugyanis, hogy a csincsilla olyan mint egy házicica vagy nyuszi - simogatható, nyúzható. Ez néhány esetben valóban igaz (de szerencsések is azok a csintartók:) irigylem is őket ezért:))) de az esetek legnagyobb részében felejtős a dolog. A csini ha akar odamegy hozzád, rádugrál, végigfut rajtad, hagyja, hogy megvakard az állát... de csak, ha Ő akarja! Akaratos kis jószágok, igazi egyéniségek:) Mindemellett a csincsillák szeretnek a figyelem központjában lenni! Még akkor is, ha eleinte szégyenlősek és félénkek. Ez soha ne tévesszen meg. Egy-két hét (esetleg hónap) és birtokukba veszik az életed:) A lényeg, hogy ne adjuk fel, és szelidítsük őket kitartóan! Így hamarosan elbűvölő házikedvencekké válhatnak. (Ja, igen: Ne feledd! A csincsilla igazi ínyenc és hedonista:) Ennek megfelelően a szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út!)

Ahogy arra már Te magad is rájöhettél, bizony nagyon intelligens kis jószágok, ráadásul egytől egyig önálló egyéniséggel rendelkezne. Ennek megfelelően bizony hajlamosak a követelőzésre (ha kell, órákon át rázzák a rácsot:) és az önzésre. A másikkal osztozó csincsilla elég ritka látvány:) 

Finom bundája miatt sokakban él egy olyan kép, hogy ez egy nagyon törékeny kis állat. Ez persze nem igaz. Könnyű felnevelni, nincs szaga, keveset zajong és barátságos. Nincsenek bolhái, teljesen parazitamentes. 

Rendkívül kiváncsiak, minden érdekli őket, ami körülöttük történik. Pillanatok alatt megtalálják a kijáratokat, és addig nem is nyugszanak, amíg ki nem jutnak. Ja, és persze szeretik egymás kezéből (na meg persze az enyémből) kicibálni az ételt. Meg vannak róla győződve, hogy a másik mindig jobb falatokhoz jut. Nem igazán takarékoskodnak az étellel, abban a pillanatban eldobják még a legfinomabb falatokat is, mihelyt a másik kezében meglátnak valami érdekeset. Főleg, ha a gazdi kezében (ha meg zörög, akkor pláne:). Ami pedig a legszembetűnőbb, hogy mindig figyelnek.... (Big Brother is watching You:)))

Karmok nélkül bizony nehéz az élet. Pontosan ezért, a csincsilla mellső lábait és fogait használja védekezésre, esetleg lepisili támadóját. Nem igazán szereti, ha ölelgetik vagy agyonsimogatják (bár... kivétel erősíti a szabályt:)) 

Egy azonban biztos. Imád az ember kezén vagy vállán ücsörögni,mint egy kismadár, vagy éppen egy faágon, a farkával egyensúlyozni. (Persze, ha a kezünkön ülnek, nem árt, ha a farkuk tövénél óvatosan megfogjuk őket, mert hajlamosak gondolkodás nélkül leugrani:) Nem szeretik a hirtelen mozdulatokat, néha még egymástól is megijednek :) 

Mindezek ellenére a csincsilla igenis társas lény. Eredeti élőhelyükön is csapatokba verődve éltek, így akkor érzik igazán jól magukat, ha a társuk mellettük van, a fejüket vakargatja, vagy csak egyszerűen motyog nekik:) Pontosan emiatt a csincsilla könnyen depresszióssá válhat (ilyenkor csak gubbaszt, agresszív és nem igazán érdekli a körülötte lévő világ - így Te sem!) A jelszó tehát: Egy csincsilla nem csincsilla! Biztos, hogy Te sokat foglalkoznál vele, de hidd el: egy-egy extrém esettől eltekintve senki sem tud a nap 24 órájában a csincsillájával foglalkozni. 

---

2. A csincsilla tartása

Mivel a csincsillák mozgásigénye (már csak a méretük miatt is) nagyon nagy, nagy méretű (és főleg magasságú) ketrecben kell tartani őket! A lényeg, hogy minél magasabb legyen (min. 50*50*100cm). A ketrecet meg is vásárolhatod, de össze is barkácsolhatod. Ha megtehetjük, akkor engedjük ki amilyen gyakran csak lehet sétálni! (VIGYÁZAT! A csincsilla mindent (!) megrág, ezért a fűrdőszobai, konyhai séták a legpraktikusabbak!)

---

3. A csincsilla megfogása

A csincsillát mindig finoman, a farka tövénél fogjuk meg. Nem kell félni, nem szakad le. Komolyan! Erre azért van szükség, mert a csincsillák, ha megijednek, vagy ha nagyon hirtelen érünk hozzájuk, hajlamosak ledobni a szőrüket (így védekeznek a ragadozók ellen). A szőr persze 6-8 héten belül visszanő, de egy kopasz csincsilla nem szép látvány:( Persze az a legjobb megoldás, ha egyik kézzel a csincsilla hasa alá nyúlunk, a másikkal pedig megfogjuk a farkát - és óvatosan a karunkra emeljük. Fontos azonban, hogy közben beszéljünk hozzájuk. Az mégjobban megnyugtatja őket. A frissen beszerzett lánycsiniknél néha előfordul, hogy lepisilik "támadójukat" így ne lepődjetek meg, ha új házikedvenc csincsillalányotok ezt a kísérletet egy kifejezetten büdös illatfelhővel honorálja:) (Persze, ez csak az első napokban fordul elő.) 

Ha esetleg megszöknek, nem szabad őket kergetni. Csak elriasztjuk őket. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a csinjeim egy valóban kiadós séta után önként visszamennek a helyükre (csak lehetővé kell tenni nekik, hogy bemászhassanak az ajtón). Ha ez a módszer nem válik be, megpróbálhatjuk (a hörcsögöknél tökéletesen működő) pecázás módszerét. Ilyenkor vagy egy madzagra kötött mazsolával csaljuk elő őket, vagy egy (előzőleg már jól megismertetett csokoládés) zacskót zörgetünk. A csokit (pl. M&M's:) faló csincsillánál nincs is könnyebb célpont:)) Én mindenesetre a türelmes kivárás híve vagyok:)

---

4. A csinek élete, életritmusa, nevelése 

A csincsilla maximális életkora sok minden függvénye. Chapman egyik csincsillája matuzsálemi kort ért meg, és már én is hallottam 20 éves matuzsálem csincsilláról - 15 éves, tenyészetben élőt pedig láttam is. Ennek megfelelően a csincsilla akár 15-20 éves koráig is élhet (valószínűleg a táplálék a kulcs). Érdemes alaposan megfontolni, hogy hörcsögöt, tengerimalacot, vagy csincsillát vásároljunk-e. Mivel a csincsilla még a kutyáknál is tovább él, csak olyan embernek ajánlott, aki nem csak pillanatnyi szeszélyét próbálja meg ezzel kielégíteni. (Jajj de tündéri is tud lenni egy, az állatkereskedés ablakán kifelé bámuló kismókus:))) 

Pontosan emiatt, határozottan megéri foglalkozni velük. Gondoljunk csak bele: ha a nevükre már 1-2 hét után hallgatnak, vagy legalábbis tisztában vannak azzal, hogy hozzjuk beszélünk (hát néha elég szelektív a hallásuk:))), mi mindent meg lehet nekik tanítani 10-15 év alatt!:)

A csincsilla alapjában véve éjszakai állat! Persze ez nem jelenti azt, hogy a csincsilla nap közben nem érdeklődik a külvilág iránt. Ha zacskózörgést vagy kekszropogást hall, azonnal felébred, és keresgélni kezd. 

De azért biztos, ami biztos alapon, hagyjuk őket békén nap közben, hagy aludják ki magukat. Annál élénkebbek lesznek este! Éjszakai állatok (wow...Netfüggőknek ideális;))) 

Szerintem egyébként könnyen alkalmazkodnak. Az enyémek pl. éjjel csak akkor szoktak rohangálni és zajongani, ha még ég a lámpám, és tanulok. Egyébként alszanak. Persze, ha mozgást látnak, azonnal felébrednek és a napi betevő után néznek. Én egyébként szerencsésnek mondhatom magam, mert az én csinijeim soha nem szoktak felébreszteni, de sokan panaszkodtak már az éjszakánként randalírozó csincsaládjukra. Egyszóval jobb, ha ezt is beleveszed a pakliba:) (Főleg, ha a hálószobádban akarod majd őket tartani)

---

5. Csincsilla és egyéb állatfajták 

Soha ne hagyd egydül kedvenc csincsilládat kisgyerekkel, kutyával, cicával, vagy óriáskígyóval! Érdekes módon a fennt említett lények egyformán vonzódnak a szőrmók és pufók rágcsálókhoz (hmmmm...finom kövér egér:), és felettébb valószínűtlen, hogy egy, az ölelő "karmok" közül szabadulni próbáló csincsilla karcolás nélkül megússza a végzetes találozást! 

Nekem azért szerencsére jók a tapasztalataim. Az enyémek kifejezetten összebarátkoztak a rájuk eleinte elég sokat ugató kutyámmal. Először valóban előfordult, hogy megijedtek, de néhány órán belül rájöttek, hogy ott van elüttük a rács, és a kutya orrába anélkül is bele lehet rúgni, hogy az bántaná őket. Azóta, ha meglátják a kutyát,odarohannak a rácshoz és kidugják az orrukat. És várják, hogy pofonvághassák a kutyát. 

De én mindezek ellenére, egy pillanatra se hagynám őket együtt felügyelet nélkül! 

Csincsillásoktól eddig más állatokkal való együtt tartással kapcsolatban csak egy, igencsak megfontolandó tippet kaptam: Deguval együtt lehet tartani. Valami miatt nagyon jól megélnek egymás mellett:) (Az egyetlen kérdéses pontja ennek az etetésük - hiszen mind a két állatnak mások az igényei)

Pontosítok: két tippet. A második tipp igazából arról szólt, hogy óvatosan az igencsak okos vadászgörényekkel, ők ugyanis imádják a friss csincsillahusit... és ennek érdekében még az alaposan lezárt ketrecet is pillanatok alatt feltörik!

---

6. A csincsillabunda és a hőség 

Próbáltál már valaha is szőrkabátban ücsörögni egy fülledt szobában? Ajánlom, hogy próbáld ki, és rögtön feleslegessé is válik a tanács, hogy soha ne hagyj csincsillát tűző napon, vagy 28-30 fok feletti szobában. A hőguta végzetes lehet!Ha a hőmérséklet 25 fok fölé emelkedik, azonnal kezd el hűteni a szobát! 

Pontosan ezért, keressük meg a lakás leghidegebb pontját, ott fogják a legjobban érezni magukat. Nyáron tegyük légkondícionált helyiségbe őket, vagy ha a hőmérséklet 28-30 fok fölé megy, akkor támasszunk jégakkut a ketrechez (kívülről, hogy nehogy ráülhessenek, vagy szétrágják). 

Bármennyire vonzó is az ötlet (mert a kereskedésben is úgy tartják....) ne tartsuk őket terráriumban, mert ott nagy valószínűséggel befülled a levegő!!!! (És szóljunk rá az állatkereskedésben az eladóra, ha nyáron így tartják őket! Vagy hívjuk ki az állatvédőket....). 

De ha már a bundánál tartottunk: A csincsillának egy-egy szőrtüszőböl akár 80-100 szőrszála is nőhet (a többi szőrös állatnál ez 2-3db) Minden szőrszál három színű. A bőrhöz legközelebb sötétszürke, utána egy világos réteg következik, utána újra sötét. Ez a színösszeállítás adja a csincsilla bundájának az egyedi fényt. 

---

7. A csincsillabunda és a fürdés 

A csincsillák a legtisztább, legbarátságosabb kisállatok közé tartoznak, és NAPONTA fürdenek! Persze nem vízben, hanem egy speciális kvarcmentes homokban. Soha ne feledkezz meg a porfürdőröl! Cserébe a csincsilládnak jó lesz a közérzete, gyönyörű tiszta és fényes lesz a bundája.(A sok-sok bőrükön képződő Lanolin miatt van szükségük erre). A többi szőrmók állattal ellentétben (ha nincs szaguk) elég hetente cserélni az almot. Én a zeolitot javasolnám ammóniamegkötő hatása miatt.(Na jó. Súgok: Ez egyszerű macskaalom. Megjegyzem, jelenlegi ismereteim alapján ez a Tescoban a legolcsóbb) 

---

7. A csincsilla és a rágás 

A csincsillák, rágcsáló kollégáikhoz hasonlóan mindent megrágnak! Nem kímélik a könyveket, a tapétát, és az elektromos vezetékeket sem! Ezt vegyük figyelembe, amikor kiengedjük őket sétálni. Az áramütés végzetes lehet! És nem csak a csincsillára nézve. A félig szétrágott kábelek miatt akár Téged is megrázhat az áram! 

A fogaik egyébként igazi rágcsálófogak, sárgás árnyalatúak, pontosan mint a hörcsögnél, állandóan nőnek, és koptatni kell őket. (Az állat hosszának a 2-3 szorosára is megnőnének egy év alatt, ha nem koptatná!) A rossz fogak tehát megölhetik kis kedvenced! Pontosan ezért, mindig legyen bennt a ketrecükben rágófa. 

*Fafajták, amiket oda lehet nekik adni (forgácsra is vonatkozik - a teljesség igénye nélkül): Alma, Mandula, Fenyő, Barack 
*Fafajták, amiket nem szabad adni nekik (a teljesség igénye nélkül): Cseresznye, Szilva, Cédrus (bár ez itt nem túl jellemző, de azért jó tudni, hogy mérgező), Citrom, Friss (!) fenyő (a sok illóolaj miatt) 


     csak ilyen színben érhető el nálam ha szeretnétek egyet.




Ha szeretnétek egyet csak írjatok ezen az email címen: maryjane00@freemail.hu

Ha valamilyen kis állatot  szeretnétek írjatok nekem a következő email címen:
maryjane00@freemail.hu
         
amit csak tudok megpróbálok nektek előkeresni de egy feltétel van hogy én a szállítást megoldani nem tudom így nektek kell elmenni az állatkákért vagy esetleg én előre elhozom és ti jösztök el hozzánk!

Az akvarisztika ,és a díszhalak:

Növények:

NITELLA FLEXILIS=HAJLÉKONY CSILLÁRKA

Előfordul Európában, Ázsiában és É-Amerikában, alacsonyabb vizekben is megtalálható. Vékony, hajlékony, világoszöld színű, örves sugarú. Akváriumhoz jól alkalmazkodik, kevés fénnyel beéri, erős fényben hamar elalgásodik. Egyes fajok kedvelt ikrázó növénye.

 RICCIA FLUITANS=ÚSZÓ MÁJMOHA

Eorópában, Ázsiában és Amerikában elterjedt vizimoha faj, amely a víz színén dúsan szaporodik. A labirintkopoltyús halak előszeretettel rakják ikráikat növényeikre. Lágy vízben tömötebb, dúsabb, villás elágazású zöld levélkéket nevel.

FONTINALIS ANTIPYRETICA=FORRÁSMOHA

Europában, É-Afrikában és É-Amerikában elterjedt vízimoha faj. Általában alacsonyabb hőmérsékletű vizekben díszlik. Természetesen melegvizekben is megtalálható. Lehetőleg az innen gyűjtötteket telepítsük akváriumunkba. Ha saját magunk gyűjtjük, iparkodjunk kőre, ágra telepedett csomókat gyűjteni, mert ezek lényegesen dekoratívabbak. Ívatáshoz használható.

VESICULARIA DUBYANA=JÁVAI MOHA

Indonéziából, a Maláj-félszigetről és a Fülöp-szigetekről származik, és bár már régen ismert, de csak az utóbbi években terjedt el. Apró, üdezöld levélkéivel fára, kőre telepedve igen dekoratív. Sok meszet von el a víztől, így lágyítja. Ívatáshoz a legalkalmasabb növény. Átmenetileg igen kevés fénnyel beéri, és jól tűri a víz hirtelen keménységváltózását

TUBIFEX=CSŐVÁJÓ FÉREG

Egész éven át beszerezhető, kiváló élő eleség. Szerves anyagokban gazdag, iszapos fenekű vizekben, csatornák iszapjában nagy mennyiségben található. Az egészben etetett, fölös mennyiségű Tubifex az akvárium talajába befúródik, és néha erősen el is szaporodik. Kiirtása talajcserével lehetséges. A vásárolt Tubifex főleg télen sok szennyező anyagot tartalmaz. A szennyezett Tubifex-csomót gondosan, erős vízsugár alatt többször át kell mosni, mindaddig, amíg a mosásra használt vízben szennyeződés egyáltalán nem található. A Tubifexet lehetőleg csak 1-2 napi tárolás után etessük, mert ennyi idő alatt béltartalma kiürül. Kényes halakban a friss Tubifex béltartalma emésztési zavarokat okozhat. A Tubifex oxigénigényes, ezért biztonságos eltartása friss víz állandó átfolyása mellett lehetséges. E célra megfelel egy befőttes üveg, amelyben a Tubifexet a gyengén folyóra állított vízcsap alá helyezzük. Víz nélkül a biztonságos tárolás csak hűvös időben lehetséges. A Tubifexet a halak méretétől függően etethetjük egészben vagy apróra vágva. A vágott Tubifex, a planktoneleséghez hasonlóan, több különböző lyukbőségű hálósorozat segítségével igen jól osztályozható. Így különböző korú és szájnagyságú halivadék számára is egységes méretű vágott Tubifex adagolható. Nagymértékben csökkenthető tehát a fulladásból eredő veszteség, melyet az okoz, hogy a falánk halivadék nagyobb darabokat is bekap, mint amekkorát le tud nyelni. Csak annyit szabad adnunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A különböző nagyságúra vágott Tubifexet megfelelő lyukbőségű hálóba helyezve alaposan ki kell mosni etetés előtt, különben vére és testnedvei rövid idő alatt megbontanák az akvárium vizének biológiai egyensúlyát. Ragadozó természetű és nagy méretű halak nem szívesen fogyasztják a vágott Tubifexet, ezeknek egészben, esetleg csomókban adjuk. A Tubifex fehérjedús, tápláló eleség, elzsírosodást azonban csak túlzott mennyiségű etetése okoz. Nagy előnye, hogy egész éven át közel azonos minőségben áll rendelkezésünkre. Halaink eleségének 50-70 %-át alkothatja, így joggal nevezhetjük a díszhalak alptakarmányának is.

PLANKTONELESÉG

A plankton gyűjtőfogalom, amely összefoglalja a szabad vizekből, pocsolyákból hálóval begyűjthető kis méretű, alsórendű rákokat és egyéb lebegő szervezeteket. Különböző Daphnia, Cyclops, Bosmina és Diaptomus fajok a leggyakoriabbak. Rendkivül tápláló, vitamindús, kiváló étrendi hatású eleségek. A díszhalüzletekben főleg a Daphnia (vízibolha) fajok kaphatók, ezek közül a kis vízibolha a jobb minőségű, míg a nagy vízibolha kizárólag nagyobb testű halakkal etethető. A különböző planktonféleségek begyűjtése egész éven át lehetséges. Késő ősszel, télen és kora tavasszal a Cyclops és a Diaptomus fajok a gyakoribbak, a vizek felmelegedésével azonban a Bosmina és főleg a Daphnia fajok szaporodnak el erősen, és állóvizeinkben időnként óriási mennyiségben találhatók. Az első napokban a halivadékkal a Cyclops és Diaptomus lárvaalakjait, a 0,2-0,3 mm-es naupliust etetjük. A Diaptomus naupliusa a legkiválóbb hazai ivadékeleség. Sajnos, viszonylag ritkán főleg januárban a jég alatt gyűjthető. Az apró planktoneleséget rendszerint magunknak kell begyűjteni, mert a szaküzletekben ritkán kaphatók. A Cyclops és a Diaptomus nauplius a hideg évszakok természetes ivadékeleségei. A kerekesférgeket (Rotatoria) tavasztól késő őszig, a kevésbé felmelegedő, árnyékolt vizekben gyűjthetjük. Valamivel kisebb tpértékűek a Cyclops és Diaptomus naupliusoknál. A Rotariával nevelt kis halak növekedése lasúbb. Nyáron azonban rendszerint ez az egyetlen gyűjthető, ivadéknevelésre alkalmas élő eleség. A planktonszervezetek gyűjtésére az ún. planktonháló szolgál. A hálókeret átmérője 20-30 cm. Kör alakúra hajlított, rozsdamentes fémből készüljön. A hálózsák mélysége 30-40 cm lehet. Ne csúcsban végződő, hanem öblösen lekerekített fenekű, anyaga lehetőleg műanyag legyen. A vizet nehezen áteresztő vagy a vízben duzzadó anyagok alkalmatlanok. A háló 2 m hosszúra méterezzük és lehetőleg összerakható tagokból állítsuk össze. Megfelel bambusznád vagy fémnyél is. A háló részletes kivitelezése teljesen egyéni, nincs két akvarista akinek teljesen azonos planktonhálója lenne. A Daohniát a széliránnyal ellentétes, a Cyclopsot, és a Diaptomust a szélirány felőli parton fogjuk. A hálóval a vízben nyolcas alakú pályán lassan kell halászni, vigyázva arra is, nehogy az iszapot felkavarjuk. Ne használjunk a szükségesnél sűrűbb szövésű hálót sem, mert a víz nagy ellenállása miatt lassan húzható. A planktoneleséget mindig vízben kell szállítanunk. Szállítás közben a víz felmelegedését a lehetőságekhez mérten kell megakadályozni. A Daphniák és a kerekesférgek nagyon rosszul tűrik a szállítást, oxigénigényesek. A szállítás idejét a minimumra kell csökkenteni. A planktoneleség legjobban az erre a célra készült, nagy vízfelületű horgany kannában, nylon zacskóban vagyüvegben szállítható. A plankton otthoni tárolása nagyág szerinti osztályozással kezdődjék. Erre a célra megfelelnek a különböző lyukbőségű bronzsziták, illetve nylon szövetű hálók. Az eleságet méretük alapján mindig csak annyi osztályra válasszuk szét, amennyire pillanatnyilag, halállományunk kor és nagyság szerinti összetétele igényli. Az osztályozás során ugyanis az eleségállatok egyrésze megsérül, és ezek rövid idő alatt elpusztulnak. Ezután a planktont a lehető leghüvősebb helyiségben lapos edényben, friss víz hozzáadásával tároljuk. A naupliust tároló edényben hagyjuk a lelőhelyről származó legtöbb vizet, mert a víz összetételének változására ezek a legérzékenyebbek. A fiatal halivadéknak a Cyclops naupliusból csak annyit adjunk, amennyit pár órán belül elfogyasztanak, mert gyorsabban nő a halivadéknál és különösen a zöld színű Cyclops nauplius válhat veszélyessé azáltal, hogy a kis halakat megtámadja. Aplanktoneleségből a nagyobb halaknak is csak annyit adagoljunk, amennyi azonnal elfogy. A planktont úgy igyekezzünk beosztani, hogy a következő gyűjtésig minden napra jusson belőle halainknak. Kiváló étrendi hatását így jobban ki tudjuk használni. Jól bevált módszer a hálón leszűrt planktoneleség mélyhűtéses tárolása. A planktont PVCfóliából  készült zacskóba helyezzük, majd a hűtőszekrény mélyhűtő részébe tesszük. Minél alacsonyabb hőfokon tároljuk, annál hosszabb ideig tárolható. Adagolás előtt kisebb darabokra törve, megfagyott állapotban helyezzük az akváriumba. Ahogy olvad a jég, úgy olvad ki belőle a friss állapotban konzervált rákok tömege.

SZÚNYOGLÁRVÁK

Díszhalaink legtermészetesebb táplálékai közé tartoznak. Hazánkban vörös, fekete és fehér szúnyoglárvák gyűjthetők. Táplálkozásélettanilag nagyon értékesek. Egyoldalúan táplált, emésztési zavarokban szenvedő halak gyógyeleségének is tekinthető. A vörös szúnyogálca az iszapból gyűjthető, télen időnként az üzletekben is kapható. Planktongyűjtés alkalmával ritkán , többnyire nagy záporok után találkozunk vele. A fekete szúnyoglárvák csoportjába a daloszúnyog a foltos maláriaszúnyog és a gyötrőszúnyog lávái tartoznak. A fekete szúnyoglárvákat egész éven át kisebb-nagyobb mennyiségben a planktonnal együtt gyűjthetjük, főként a sekély vizekben. Gyűjtésére ritkáb szövetű háló is alkalmas. Hazaszállításkor a planktonkannában sok megfullad, ezért nagyobb mennyiség esetén ajánlatos víz nélkül, vékony fakeretre kifeszített textiltálcán vékony rétegben szétterítve szállítani. Lapos, vízzel telt edényben, hüvős helyen tároljuk. A lárvák gyorsan fejlődnek, bebábozodnak, és a kikelő szúnyogok tömege sok kellemetlenséget okozhat. Az alacsony tárolási hőmérséklet lassítja a lárvák fejlődését. A fehér lárvák bőrlélegzők, ezért a planktonnal együtt vízben szállíthatók. Az árvaszúnyog lárvákat időnként a szaküzletekben is beszerezhetjük. Nedves ruhán, vékony rétegben becsomagolva hüvős helyen tároljuk. Egy etetés alkalmával halainknak csak annyi szúnyoglárvát adjunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A medencében maradó lárvafölösleg részben bebábozódik, kikel részben a halak csipkedésükkel sokat elpusztítanak, és ezek bomlásukkal megrontják a medence vizét.

ENCHYTRAEUS ALBIDUS=TELEVÉNYFÉREG

Otthon tenyészthető, tápláló haleleség. A 2-3 cm hosszú, 0,5-0,75 mm átmérőjű fehér féreg szerves hulladékokkal táplálkozik. Sok halfaj szívesen fogyasztja, azonban rendszeres etetése nem ajánlatos. Az egyik legerősebben hízlaló eleség. Tenyészállatoknak ikrázás után 2-3 alkalommal nagyobb adagot is adhatunk, hogy energiaveszteségüket hamarabb pótolhassák. Ha módunkban áll más élő eleséget is etetni, akkor hetenként csak egy alkalommal adjunk televényférget. Természetesen ha nincs más élő eleség, akkor rákényszerülünk, hogy többször is etessünk. Ha zsilettpengével apróra vágjuk és jól kimossuk, akkor halivadékkal is etethetjük. Az Enchytraeus tenyésztése: 30*30*10 cm vagy megközelítően hasonló méretű faládát megtöltünk nedves virágföld és tőzeg fele-fele arányú keverékével, úgy hogy a láda felső szélétől kb. 1-2 cm szabad légtér maradjon. A földréteg felszínének közepén kiképzünk egy 1-2 cm mély és    6-7 cm átmérőjű mélyedést. Ez lesz az etetőgödör. Az etetőgödröt takarjuk le egy 10*10 cm-es üveglappal. A telep beoltásához 1-2 dkgnyi televényférget kell akvarista társainktól beszerezni. A férgeket az etetőgödörbe helyezzük. Etetésükre főtt zabpehely, sárgarépa és fehérrépa, borsó, bab, spenót, valamint főtt tésztafélék alkalmasak. Különböző tejtemékeket tartalmazó eleség etetését kerüljük, mert a sajtmuslicák és atkák erős inváziója tönkreteheti a tenyészetet. A telepet fedjük le falappal, amelynek közepén nylon vagy fémszövetű anyaggal zárt szellőzőnyílás legyen. A telepet a lakás hüvösebb helyiségében tartsuk. Az optimális hőmérséklet 10-18 fok legyen. A földet enyhén, de rendszeresen nedvesíteni kell. A férgeket 3-4 naponként kell etetni, ugyanakkor az előző ételmaradékokat el kell távolítani. Időnként a talaj felső, elsavanyodott rétegét ki kell cserélni. Ha a ládát erős izzólámpa alá tesszük, az erős felületi felmelegedés miatt az Enchytraeusok a mélyebb rétegekbe húzódnak. Így a felső föld- és tőzegréteg kicserélhető frissre, anélkül, hogy érdemleges mennyiségű televényférget kellene kidobnunk.

PARAMECIUM CAUDATUM=PAPUCSÁLLATKA

 Az ázalékállatok közé tartozó papucsállatka a nagyon apró halivadék számára kitűnő eleség. Könnyen tenyészthető és nagyobb mennyiségben adagolva sem veszélyezteti a zsenge ivadékot. Tenyésztéséhez 2-3 literes befőttes üveget 2/3-áig feltöljük vízzel, s abba száraz karalábé vagy karórépa darabkákat szórunk. Az így előkészített vizet azután tiszta papucsállat kultúrával oltjuk be, melyet könnyen beszerezhetünk akvarista társainktól. A tenyészet tistaságát rendszeresen kell ellenőrizni. Erre megfelel egy zsebmikroszkóp, esetleg egy erősebb lupé is. A már beállt tenyészet táplálható kizárólag tejjel is, arra azonban ügyelni kell, nehogy túl sok tej miatt a tenyészet vize megsavanyodjék. Amikor a víz letisztult, újból egy kávéskanálnyi tejet adhatunk. Időnként a tenyészet vizét cserélni kell. A papucsállatokat úgy etejük, hogy a kultúra legsűrűbb részéből hosszú nyakú üvegbe öntünk. Az elvékonyodott nyakrészt vattadugóval lezárjuk és néhány köbcenti tiszta vizet öntünk föléje. A papucsállatkák átmásznak a vattán a tiszta vízbe és ezt vízzel együtt az ivadéknevelő medence vízébe csepegtetjük.

ENCHYTRAEUS BUCHHOLZI=GRINDÁL

A grindálféreg 0,5-1,5 cm hosszú, nagyon vékony, fehéres féreg, a televényféreg trópusi rokona. A grindált kis bádog vagy műanyag dobozokban sokan tenyésztik. Lényeges, hogy a doboz ne engedje át a vizet. A dobozba táptalajnak tőzeget rakunk 3-5 cm rétegben, és ezt az egészet sűrű szövettel le kell takarni, elsötétíteni. Melegigényes féreg, amelyet 20-24 fok között lehet csak jól szaporítani. Melegigényessége miatt az akvaristák sokszor a szekrény tetején helyezik el a grindál tenyészeteket. A férgeket ugyanazokkal az ételmardékokkal etethetjük, mint a televényférgeket. Kiválóan szaporodnak zabpehely etetésével vagy sajton, a sajtot azonban csak nagyon vékony szeletekre kell vágni, és egyszerre csak keveset szabad adni belőle. Sokkal gyorsabban szaporodik, mint a televényféreg. Ivadékkal is etethető, összevégva, akár 10-14 napos ivadék is fogyaszthatja. Étrendi hatása megegyezik a televényféregével. Mikró közelében ne tartsuk könnyen átfertőződik és tönkre megy.

TURBATRIX ACETI=MIKRÓ

Kimondottan az ivadék etetésére alkalmas, 1-2 mm hosszú. Nagyon jó kisegítő eleség planktonhiányos időkben kis díszmárnák, sügerek, labirintkopoltyúsok és elevenszülők részére. A pontylazacok egyáltalán nem vagy csak keveset fogyasztanak belőle. Kizárólagosan mikrót etetve az ivadék nagyon lassan nő, ezért planktonetetéssel kombinálva adjuk. Hazánkban kis virágcserépben tenyésztik. A mikrótenyészet elkészítése: a virágcserép alsó nyílását kaviccsal el kell zárni, a cserepet a felső széltől 1 cm-ig kávézaccal föl kell tölteni, és a cserepet üveglappal teljesen le kell fedni. Ezután joghurt vagy aludttejsavóval a kávézaccot 1-2 cm mélyen átnedvesítjük, fél kávéskanálnyi joghurtot vagy aludttejet teszünk a zacc tetejére, ebbe oltjuk a minden szaküzletben beszerezhető mikrótörzskultúrát. A kávézacc felső 2-3 cm-es rétegét állandóan nedvesen kell tartani, vigyázva mindig arra, nehogy túl sok savót öntsünk a telepre, mert akkor idő előtt túlsavanyodik ez pedig gátolja a mikró szaporodását. Naponta etessük őket fél kávéskanál joghurttal, aludttejjel. 22-26 fokon a mikrók rendkívül gyorsan szaporodnak. Etetéskor a cserepet fedő üveglapról az oda rátelepedő férgeket pohárba mossuk, ha leülepedtek, a szennyezett vizet a mikróról egyszer, kétszer leöntjük, és a teljesen tiszta vízzel együtt az élénken mozgó kis férgeket adjuk az ivadékoknak. A mikró a vízben 2 óráig élve marad. Csak annyit etessünk egy alkalommal, amennyit kis halaink 1-2 óra alatt el tudnak fogyasztani. A mikrótelepeket 2-3 hetenként teljesen fel kell újítani, rendszerint akkor, amikor a cserép alsó kis nyílásán néhány csöpp erősen savanyú szagú savó távozik.

ARTEMIA SALINA=SÓFÉREG

A sóféreg petéi légmentesen záró üvegfóliában kerülnek forgalomba. A sóféreg nauplius kiváló ivadékeleség. Az Európában kapható sóféregpeték az USA-ból, a Ngy Sóstó vidékéről származik. A száraz, hűvös helyen tárolt, szakszerűen csomagolt peték több éven át életképesek maradnak. A peték rossz kelési eredményét a szakszerűtlen szedés, tárolás, ritkábban a túl hosszú ideig tartó raktározás okozza. A sóféreg nauplius sok faj ivadékaival etethető. Az Artemia-val etetett ivadék növekedése rendkivül gyors. Előnye továbbá, hogy semmiféle ivadékra nem veszélyes, fertőző élőlényt nem hurcolhatunk be vele. Az Artemia peték keltetése nagyon egyszerű. Egy 4-5 literes befőttes üveget vagy üvegkádat félig vagy háromnegyedig feltöltünk sós vízzel (1 liter vízbe 15-20 g jódmentes konyhasó). A lágy enyhén lúgos víz javítja a kelési eredményt. Ezt csipetnyi borax hozzáadásával érhetjük el. Az üvegedényben finom porlasztású szellóztetésről kell gondoskodni. A 2-3 liter vízbe fél kávéskanálnyi petét szórunk. 26-27 fokon 20-24 óra, 20-22 fokon 2-2,5 nap alatt kel ki a kis nauplius. Alacsonyabb hőmérsékleten a kelés már nagyon elhúzódhat. A kikelő kis nauplius 0,3-0,4 mm hosszú. Az ivadékkal úgy etetjük, hogy a sóférget tartalmazó üvegből vékony gumi vagy műanyag csővel leszívjuk a naupliusokat és hálón leszűrjűk. A háló tartalmár belemossuk az ivadéknevelő medence vizébe. Az Artemiák tiszta édesvízben 1-2 óráig maradnak életben, ezért csak annyit adjunk egyszerre, amennyit ennyi idő alatt a kis halak el is fogyasztanak. Az etetés előtt az Artemia-keltetőedény szellőztetését állítsuk le, mert így a sóféreg peteburok nagy része az üveg aljára süllyed, kisebb részük a víz felszínére emelkedik. Így aztán a naupliusok óvatosan, rendszerint tisztán, peteburok nélkül szűrhetők le. A sóféreg nauplius algás akváriumban felnevelhető, a hazai gyakorlatban azonban nem szokásos.

DROSOPHILA FACIATA

A drosophilák a muslincák családjába tartozó, 2-4 mm nagyságú legyek. Ezek közül főleg a Drosophila fasciata jöhet számításba. Laboratóriumokban mutációval létrehozták ennek a fajnak egy szárnyatlan változatát. A rovartápláléknak főleg télen van nagy jelentősége, de több trópusi halfajunk tenyészkondícióba hozásához is igen fontos eleség. A Drosophila könnyen tenyészthető. Tenyésztéséhez csupán néhány befőttesüvegre van szükség, melyeket fűtött helyiségekben 20-25 fokon kell tartanunk. Az üvegek nyakát vászonnal vagy sűrű gézzel kössük le, miután 1,5-2 cm magas rétegben savanyúan erjedő táptalajt helyeztünk beléjük. A táptalajnak mindig nedvesnek kell lennie, kiszáradnia nem szabad, még a felületén sem. Táptalajként paradicsomból, szilvalekvárból és búza korpából kásává összedolgozott, majd megfőzött masszát használhatunk. Kihűlés után babszem nagyságú sütőélesztőt teszünk rá. Amikor az erjedés megkezdődött, a tenyészmuslincákat is behelyezzük. A hímek potrohvége tompább a nőstényénél. A táptalaj készíthető 100 g lisztből, 90 g cukorszirupból, melyhez 10 g Agart és 600 g vizet keverünk, majd az egészet felfőzzük. Kihűlés után egy kis élesztőt. keverünk hozzá. Egy-egy fél literes edénybe 15-20 muslinca telepíthető. A muslincákat páronként 50-70 ivadékot nemzenek, melyek a párok behelyezése után már a 12. napra kikelnek és etethetők. Hogy a nyüveknek lehetőséget adjunk a bábozódásra, összehajtogatva egy kis celofánt vagy itatóspapírt tegyünk az üvegekbe. Ha már kellő mennyiségű báb van egy-egy üvegben, hagyjuk a táptalajt kiszáradni és a frissen kibújt muslincákat etessük meg a halakkal. Ezalatt a tenyésztést a többi üvegben folytathatjuk tovább.

A díszhalak tartása

Egy társas akvárium létrehozásában talán az a legvonzóbb, hogy különféle halfaj többféle formával és színnel kerül közös élettérbe. Ez teszi oly egyedülállóan vonzóvá, avatja az akvarisztikát. A társas akvárium betelepítéséhez több száz faj szerezhetőbe a szaküzletekben. A vásárlóra csupán a megfelelő fajok kiválasztása, társítása hárul. Persze a fajok kiválasztásánál is van néhány olyan szempont, amelyet fontos is figyelembe venni.

A fajok szociális magatartása
A halak világában is megtaláljuk a különféle fajokat, családokat, nemeket. Már ebből is következik, hogy nem mindegyik viseli el a másikat. Éppen ezért, mielőtt összeállítanánk az akváriumba telepítendő halfajok listáját készítsünk egy sokoldalú felmérést. 
Vagyis ki- kit visel el? 
Rendszerint a közeli rokonságban lévő fajok azok, amelyek egymással békességben élnek együtt. Ha így cselekszünk, akkor később már nem kell bosszankodnunk és az összeférhetetlen állatokat eltávolítanunk az akváriumból. Például vannak olyan halfajokról, amelyeknek tagjai búvóhelyeket választanak maguknak, amelyeket védenek. Ez a viselkedés más halakra idegesítőleg, zavarólag hat, mely a folytonos stresszhelyzethez vezethet. A legjobb társításnak az számít, amikor csapathalak, páros és magányos halak egyaránt jelen vannak. Így egy változatos, mozgó összkép alakul ki az akváriumban.

Társas akvárium

A megfelelő halak kiválasztása
Egy társas akváriumban a víz minőségének, a fénynek és a táplálkozási körülményeknek olyannak kell lennie, hogy az minden ott tartott halfajnak megfeleljen. Arra is legyünk tekintettel, hogy a rendelkezésre álló vízteret többé-kevésbé kitöltsük a halakkal. Ily módon a halak mindenütt jelen lesznek. Például a szivárványos guppik a felszínt, a különféle pontylazacok a medence középső részét, míg a harcsák az aljzatot foglalják el. Így az akvárium minden része megtelik élettel, mozgással. Ily módon az is kiküszöbölhető, hogy egyes részek túl legyenek népesítve, míg mások lakók nélkül maradjanak.

HALAK  ÉS    HÜLLŐK

OLDALA

A halak vízben élő gerinces állatok.  Felépítésük a vízi élethez alkalmazkodik.

Változó hőmérsékletűek /hidegvérűek/, kopoltyúval lélegeznek. Tojáspkkal

/ikrákkal/ szaporodnak. Megtermékenyítésük a vízben történik. Látásuk nem

különösen éles. Szaglószervük fejlett. Táplálkozási módjuk különböző. Vannak

növényevők, planktonevők, elhullott állatokkal táplálkozók,  ragadozók, és

van köztük az emberre veszélyes is /piraya, cápa/.

Tűzhal

A hüllők:

   Hüllők

A hüllők nagyon érdekes állatok.Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók, kiváltképp a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken. Testhőmérsékletük többé-kevésbé a környezet hőmérsékletének függvényében változik, például árnyékban lehül, a napsütés hatására pedig felmelegszik. Jelentős mértékben viselkedésükkel szabályozzák testük hőfokát, hűvös időben napoznak, meleg időben nyirkos, árnyékos helyekre húzódnak. Hűvös környezetben testük természetesen melegebb a környezetnél, a kérgesteknős például meglehetősen hűvös tengerekben is rendszeresen előfordul. Testében a meleg vért a keringési rendszer a test középpontja felé továbbítja, kiszorítva a hidegebb vért a külső részek felé. Természetes élőhelyén azonban a legtöbb hüllő a melegvérű emlősökhöz és madarakhoz viszonyítva csak kismértékben szabályozza a testhőmérsékletét. A hőmérsékletszabályzás terén megmutatkozó hátrány a hüllők számára előnyt is jelenthet a táplálkozásnál, ugyanis kevesebb élelemre van szükségük a hasonló méretű emlősökhöz és madarakhoz képest, amelyek a táplálékukból kinyert energia jelentős részét a szervezetük melegen tartására fordítják. A melegvérűek általában gyorsabban mozognak, de egy támadó vagy menekülő gyík, kígyó vagy krokodil is képes rendkívül nagy sebességet elérni.

                  Néhány saját vélemény a hüllőkről:

Nagyon szépek, és hibátlanok.Mindig több szín, árnyalatok vannak rajtuk.Sok féle hüllő él a Földön. A legnagyobb akár 15-20m-es is lehet.A legkisseb kevesebb mint 10cm. Vannak vízben, szárazföldön és fán élő egyedek.Vannak: kígyók, krokodilok,teknősök,gyíkok,kaméleonok és gekkók. Kicsi koromban azt hittem hogy a béka az hüllő. Pedig nem így van, a békák, gőték kétéltűek. Egyik se tud víz nélkül élni. A hüllőkre visszatérve egyszer találtam egy hangyabolyba egy kis gyíkot már a farka nem volt meg( Szerencsére csak az).Kivettem és egy üvegbe raktam, abba tücsköket, szöcskéket tettem. Megvártam amíg kinő a farka. Akkor elengedtem, és amikor minden nap lementem mindig ott volt és rám figyelt. De ez nem is volt olyan nagy dolog, de megengedte hogy a kezembe vegyem. Ez nekem olyan jól esett. De utána egyre kevesebbszer látogatott meg.Végül már nem is láttam soha többé. Nekem a  kedvenc gekkóm a madagaszkári nappali gekkó, de a többi állatot is szeretem.             

Aki hüllőt akar gondolja végig:

                                       - Van elég hely?

                                       - Tudja 2-3 naponta etetni?

                                       - Tudja eléggé szeretni, törődni vele?

                                       - Van orvos a közelben ha baly van?

                                       - Be tudja szerezni a kellékeket?

A kaméleonokról:

A kaméleonokról mindenkinek a színváltoztató képességük jut eszébe, de sokan nem tudják, milyen állat is valójában, mivel a faj rendszertani besorolása is csak a múlt század végén történt meg. Nagymamáink még biztosan nem tanulták az iskolában, milyen különleges teremtmény is a kaméleon. A világon körülbelül 150 kaméleonfaj él. Megtalálhatók Dél-Európában, Afrikában (főleg Madagaszkáron és Afrika nyugati részén), Indiában és Sri Lankán. Az esőerdőkben és a sivatagokban is alkalmazkodtak a fajok a szélsőséges körülményekhez. Vannak fán vagy bokron élő és talajlakó kaméleonok. A kaméleonok jelenleg is érvényes rendszertani besorolását Klaver és Böhme végezte el 1986-ban: HÜLLŐK OSZTÁLYA (REPTILIA) Pikkelyes hüllők rendje (Squamata) Gyíkok alrendje (Sauria) Kaméleonfélék családja (Chamaeleonidae) Törpekaméleonok alcsaládja (Brookesiinae) Nemzetség: Brookesia Rhampholeon Valódi kaméleonok alcsaládja (Chamaeleonidae) Nemzetség: Bradypodion Calumma Chamaeleo Furcifer Forrás: Dr. Sátorhelyi Tamás - Kaméleonok Ha kaméleontartásra adjuk a fejünket, jól meg kell gondolni, milyen fajt választunk. A legkönnyebben tartható a Chamaeleo calyptratus (jemeni vagy sisakos kaméleon) és a Chamaeleo chamaeleon (közönséges kaméleon). Jobb, ha a többi tapasztalt terraristáknál nevelkedik. A rovat további részében - a Magyarországon legnépszerűbb - sisakos kaméleonok leírására szorítkozunk. A Chamaeleo calyptratusok, vagyis a sisakos kaméleonok Jemen nyugati és Szaud-Arábia dél-nyugati partvidékein élnek. Jelenleg két alfajuk ismert: a C. calyptratus calyptratus és a C. calyptratus calcarifer. Csak apró különbségek vannak köztük. Az előbbi alfaj hímjeinek a sisakja meglehetősen nagyobb, mint a calcarifereké. Úgy is megkülönböztethetjük őket, hogy a C. c. calyptratus sisakja a szem elejétől, a C. c. calcariferé pedig a szem végétől kezdődik. Mindkét alfaj hímjei magasabb sisakot viselnek fajtársaik nőstény tagjainál. Egy felnőtt hím C. calyptratus hossza elérheti akár a 24 inchet (60 cm), a farkát is beleértve. A nőstények kisebbek, átlagosan 13 inch (33 cm) a teljes hosszuk. A kaméleonoknak igazán különleges testfelépítésük van. Lábukon az ujjak kesztyű alakban összenőttek 2:3-as arányban. Mellső lábukon három ujj befelé, két ujj kifelé néz, a hátsó lábukon kettő befelé, három kifelé áll. A hímeknek sarkantyújuk van, ez különbözteti meg őket a nőstényektől. Az egészséges kaméleonok termetükhöz képest erősen kapaszkodnak, ne lepődjünk meg, ha körmeik nyomát otthagyják bőrünkön. A kapaszkodásra farkukat - az "ötödik lábukat" - is használják, amelyet nyugalmi állapotban órarugó-szerűen felcsavarnak. Külön-külön forgatható szemük van. Az egészséges kaméleon szemei kidüllednek, de ha beteg, akkor beesettek. Táplálékukra mindkét szemükkel összpontosítanak, bemérik a távolságot, majd hosszú, bunkós végű ragadós nyelvüket kilövik, azzal ragadják el áldozatukat. A kaméleonok nem tudják az összes színt felvenni, egyéni színskálájuk van. A színváltoztatás pillanatnyi állapotukat, komfortérzetüket mutatja, valamint a rejtőzködést és az egymás közti kommunikációt segíti. Ha valamilyen stressz éri őket, besötétülnek, bepöttyösödnek. Alvás közben világos színűek. Szaglásukról keveset tudnak. Fújással, néha pedig harapással ijesztik el támadójukat, illetve amit annak néznek (a kicsik még nem ilyen bátrak). Ha kézbe vesszük őket, néha "morognak", melyet inkább érezni lehet, mint hallani. Ez talán azt jelenti, hogy "tegyél már le". Rejtőzködnek, de egyben nagyon kíváncsiak is.

Hüllők

Hüllők jellemzése

A hüllők (Reptilia) a gerincesek (Vertebrata) törzsébe tartozó, tüdővel lélegző, változó testhőmérsékletű, pikkelyes vagy páncélos élőlények osztálya. Ide tartoznak a teknősök, kígyók, krokodilusok és gyíkok. Közöttük a teknősök és a kígyók csoportjában találunk valódi tengeri állatokat, melyek egész életüket a tengerekben töltik, csupán szaporodás céljából (tojásrakás) hagyják el a vizet. A krokodilusok és a gyíkok között 1-1 faj van, melyek táplálékukat rendszerint a tengerből szerzik, de életük nagy részét a szárazföldön élik le. A Földközi-tengerben csak a tengeri teknősök fordulnak elő, az osztály többi csoportja a trópusi vizekben honos.

A hüllők fontosabb csoportjai

1. Tengeriteknős-félék (Cheloniidae)
2. Tengeri kígyó-félék (Hydrophiidae)
3. Krokodilfélék (Crocodylidae)
4. Leguánfélék (Iguanidae)

Leggyakoribb fajok

• Ál-cserepesteknős (Caretta caretta)
• Közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata)
• Közönséges levesteknős (Chelonia mydas)

Tengeri teknősök

A teknősök (Testudines) rendjéből a tengeriteknős-félék (Cheloniidae) és a kérgesteknős-félék (Dermochelyidae) családjába tartozó fajok tekinthetők valódi tengeri lényeknek. Csupán tojásrakás céljából keresik fel a szárazföldet. Az egyik legősibb élőlényeknek tekinthetők a Földön. A legrégebbi teknős maradványok kb. 220 millió évesek, a felső Triászból származnak. Evolúciójuk során csak kis alaktani változáson mentek át. Az Antarktisz kivételével szinte minden óceánt meghódítottak, ám napjainkban jelentősen visszaszorultak, és számuk vészesen csökken. A fent említett családokba tartozó fajok mindegyike veszélyeztetett, ill. a különösen veszélyeztetett fajok kategóriájába tartozik a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint.

A szárazföldi teknősökkel ellentétben a tengeri teknősök kissé megnyúlt, hát-hasi irányban lapított teknőt viselnek, melybe sem lábaikat, sem fejüket nem tudják behúzni. Méretük 0,5-2,5 m között változik. Közös jellemzőjük, hogy páncéljuk kevésbé elcsontosodott és testük hidrodinamikus. A hátpajzs és a mellvért nem kapcsolódik szilárdan egymáshoz. Lábukon úszóhártyát viselnek, a fogakat szarulemez helyettesíti. Tüdővel lélegeznek, ezért időnként felszínre kell emelkedniük. A kétvérkörös rendszer (artériás, vénás) még nem különül el teljesen egymástól (mint a madarak és emlősök esetében), ezért az oxigéndús vér keveredik a szén-dioxidos vérrel. A vér keveredése viszont lehetővé teszi a tüdőben lévő O2 jobb kihasználását, mikor folyamatos légzésre nincs lehetőség (pl. víz alatti tartózkodás esetén). Változó testhőmérsékletű állatok (hidegvérű), a test hőmérséklete nagyban függ környezetük hőmérsékletétől. A teknősök testüket a víz felszínén való sütkérezéssel melegítik fel, amely az emésztéshez, mozgáshoz, normális fejlődéshez és szaporodáshoz szükséges. Testfolyadékuk koncentrációja alacsonyabb a környező tengervíznél, ezért a táplálékkal felvett sófelesleget a szemek mögött elhelyezkedő sómirigyek segítségével távolítják el. Ez könnyezés formájában jól megfigyelhető a partra vonuló nőstényeknél. A teknősök hosszú életű, lassú szaporodású állatok. Ivarérett kort 8-10-14 éves korukban érik el (fajtól függően – a kis testű fajok korábban). Szaporodáskor évente egyszer-kétszer (fajtól függően) 80-200 db tojást raknak le a homokba vájt, kb. 1 méter mélységet is elérő gödrökbe. Az inkubációs idejük kb. 40-60 nap. Az ivar az embrió fejlődése során determinálódik, melyet elsősorban a hőmérséklet határoz meg. Nincs utódgondozás, és az ifjoncok halálozása igen magas. A kikelt teknősöknek vissza kell találniuk a vízbe, majd hosszú vándorút után a táplálkozási helyekre. A fiatal teknősök tájékozódását leginkább a fény, a tenger áramlatok és a Föld mágneses erőtere segíti.

A táplálkozó és a szaporodási területek meglehetősen távol esnek egymástól, és egyes fajoknak több ezer km-es távolságokat kell megtenniük (pl. a levesteknős Afrika és Dél-Amerika közötti utat, 1777-2342 km-t, 33-74 nap alatt teszi meg). Jelenleg 7 fajukat különítjük el, melyek mindegyike veszélyeztetett a tojásrakó helyek zavarása és halászatuk (véletlenszerű fogások) miatt. A Földközi-tengerben 3 faj, az ál-cserepesteknős (Caretta caretta), a közönséges levesteknős (Chelonia mydas) és a közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata) fordul elő.

A legtöbb gyík rovarokat fogyaszt, de akadnak köztük növényevők is. A sivatagi leguán (Dipsosaurus dorsalis) az előhelyén fellelhető növényeket eszi, kaktuszok virágait, terméseit. A tüskésfarkú gyíkok (Uromastyx sp.) is kizárólag növényevők.

"Ahhoz, hogy a szabadban csak nehezen megfigyelhető csúszómászók pontosabb ismeretét előremozdítsuk legalkalmasabbak a terráriumok, tehát tenyésztőhelyek kicsiben, ahol az állatokat térbeli határok korlátozzák. Persze, hogy ezeket a terráriumokat úgy létesítsük, hogy lakóik fejlődjenek, s a szemnek is tetszetősek legyenek, hogy kölcsönösen ne bántsák egymást s hogy a szabadban uralkodó összhang is meglegyen, pontosan kell ismernünk az állatok életmódját. Továbbá azoknak a növényeknek létföltételeit is, amelyekkel körül akarjuk venni ápoltjainkat iparkodnunk kell megteremteni a kellő viszonyt mind a kettő és egymás között is, hogy mind a ketten zavartalanul tenyészhessenek és fejlődhessenek egymás mellett. "

Szakállas agáma

Ezek a gondolatok Von Fischer-től származnak, aki elsőként fogalmazta meg a terrárium fogalmát és alapjait, azonban az alapelvek nem változtak napjainkban sem. A terrarisztika sokak szemében természetkárosítónak tűnt; állatok befogása nagy kárt okozott az amúgy is gondokkal küzdő fajoknak, populációknak. Azonban, az emberek szemléletváltozásának és a törvények szigorításával, profi és elkötelezett terraristákat bevonni természetvédelmi tevékenységbe, fajvédelmi programokba való bevonásra is. A terrarisztika egy értékes és érdekes hobbi mellett, fontos szerepet játszik különböző veszélyeztetett fajok tenyészprogjamjának megvalósításában.

A hüllők és a természetgyógyászat

Régen a hüllők és a kétéltűek nagy jelentőséggel bírtak a babonákban és a gyógyításban. A gyógyszerek és varázsszerek között játszottak szerepet a kígyók, békák és gyíkok. A legrégebbi orvosi recept Ebers papiruszáról ismert, kb. Kr. előtt 1550-ből: mely szerint a fekete gyík olajban főzve hatékony hajfestőszer, míg a gyíkvér denevérrel összekeverve a szembe növő hajat távolítja el. A későbbiekben is a gyík sok orvosság alapanyaga: feje szétdörzsölve szemölcsöt írt, veséje a fogfájásra jó, de borban "élvezve" szerelmi hevülést is előidéz (Dioskordiés, görög orvos Kr. után 50 körül).

A homeopátiás gyógyászat a legújabb korig is alkalmazta a gyíkot. A babonában is sok helyen a kapcsolatba hozták a gyíkokat: mája téglán pirítva mennydörgést okoz, ha a menyasszony esküvőre menet Szent György napi gyíkot tart a zsebében, akkor a férje mindig nála fogja tartani a pénzét.

A hüllők eredete, evolúciója

A szoros értelemben vett hüllők vagy szauropszidák (Sauropsida vagy Reptilia) első ismert faja a Hylonomus lyelli. Ez a legrégebbi ismert hüllő körülbelül 20-30 centiméter hosszú volt. Felmerült ugyan, hogy a Westlothiana lizzae nevű faj még korábban élt, de erről a későbbiekben megállapítást nyert, hogy inkább a kétéltűekhez állt közel, mint a magzatburkosokhoz. A Petrolacosaurus kansensis, valamint a Mesosaurus nem fajai szintén a hüllők legelső képviselői közé tartoztak.

Komodói varánusz

Az igazi hüllők két ágon fejlődtek tovább. A körülbelül 300 millió éve elkülönült anapszidák (Anapsida) masszív koponyáján csupán néhány lyuk található az orr, a szemek és a gerincoszlop számára. Az anapszidákat túlélő teknősöké is hasonló felépítésű, de erősen vitatott kérdés, hogy a koponyájuk nem később, a páncélzatuk kialakulása közben fejlődött-e vissza ebbe a stádiumba. Jelenleg mindkét elmélet mellett komoly érvek szólnak.

A diapszidák (Diapsida) alosztályához tartozó hüllőknél a szemüregek mögött, kissé fölöttük egy-egy újabb nyílás (az úgynevezett halántékablak) alakult ki. A diapszidák fejlődése mintegy 280 millió éve két ágra bomlott. Ezek egyike a Lepidosauromorpha, amelybe a mai kígyók, gyíkok, hidasgyíkok és egyesek szerint a kihalt mezozoós tengeri hüllők tartoznak és az Archosauromorpha, amelyből a pteroszauruszok, dinoszauruszok és több más rend kihalásával mára csak a krokodilok és a dinoszauruszokból kifejlődött madarak maradtak.

A legelső masszív koponyájú magzatburkosokból már mintegy 310 millió éve kiváltak az emlősök ősei, az emlősszerű hüllők vagy szinapszidák (Synapsida). Az emlősszerű hüllőknek a diapszidákhoz hasonló halántékablaka volt. Ez egyrészt könnyíti a koponyát, másrészt több helyet biztosít az állkapocsizmoknak. Bár gyakran a szauropszidáktól származtatják az emlősszerű hüllőket is, ezek valójában nem tagjai a Sauropsida vagy Reptilia osztálynak.

A Lepidosauromorpha ág két öregrendje közül a sauropterygiák kihaltak; a Lepidosauria öregrendből pedig mintegy 260 millió éve különült el a felemásgyíkok fejlődése - ezeknek mára mindössze két faja maradt életben az Új-Zéland Északi szigete körüli apró szigetkéken. Az Archosauromorpha ágban a dinoszauruszok fejlődésének kezdeti szakaszában, mintegy 240 millió éve különültek el tőlük a krokodilok (Crocodilia) ősei (Crurotarsi), majd uralmuk vége felé, körülbelül 120 millió éve fejlődtek ki egy csoportjukból a madarak ősei, a hüllőmedencéjű dinoszauruszok (Saurischia).

Zöld leguán

Földünkön kb. 3760 gyíkfaj él.  A sarkok kivételével szinte mindenhol benépesítették a Földet. Mivel saját hőszabályozó berendezésük nincs, ezért a hideg égövben nem tudnának életben maradni, mert a napozás nélkül nem tudják a testhőmérsékletüket felemelni.

Méretük is nagyon változó: a legnagyobb gyík, a komodói varánusz (Varanus komodoensis) a maga 3 méterével, a legkisebb gyík a Karib-tengeren térségében él. A 16 milliméter hosszú gyík, a "Jaragua Sphaero" a dominikai Jaragua Nemzeti Parkban és a Hispaniola-sziget déli részén él. Ő egyben a Föld legkisebb hüllője is.

A gyíkok testfelépítése

A gyíkok testét - mint minden hüllőjét - száraz pikkelyek borítják, ami védi őket a kiszáradástól és a lágy részeket is. A pikkelyek anyaga, kreatin. A kültakaró a gyíkok esetében különösen pompás szinezetekben képes megjelenni. Nagyon sok színes faj van, gondoljunk csak a kaméleonokra, akik még változtatni is tudják a színüket, a kedvük, a környezeti hatások függvényében, illetve egészségi állapotukat illetően. A nőstény kaméleonok a fajra jellemző rajzolatot vesz fel, ha érett petetüszők vannak a petefészkükben, ezzel is jelezve a hímnek, hogy kezdheti az udvarlást, a párzást. A gyíkoknál több faj is képes a színét változtatni (Pl.: Anolis caroliensis).

A testfelépítésüknél feltűnik, hogy a gyíkoknak hosszú farkuk van, akár a törzs 5-6 -szorosára is megnőhet. Némely vizi fajoknál oldalról lapított, hogy futás közben ide-oda tudja csapkodni. A kaméleonok esetében felpödrött farok figyelhető meg, ami a kapaszkodást szolgálja, szinte ötödik végtagként, a mászásban segíti az állatot az előre haladással. A gyíkok többségének törzse hengeres, de lehet lapított is. A lábukon 5-5 ujj található, ami karmokban végződik, hogy az állat tudjon a sziklákok és a köveken is meg kapaszkodni. A kaméleonok itt is különcök, mert az 5 db ujjuk, 2-3 arányban összenőtt, hogy jobban tudjanak kapaszkodni az ágakon.

Szalagos varánusz

A kaméleonok szeme is eltér a többi gyíkétól: a szemek specializálódtak, még pedig úgy, hogy a szemhéjak szinte teljesen összenőttek, csak a pupillának hagyva helyet. Ezáltal az állat látása távcsőszerűen éles, aminek nagy szerepe van a zsákmány felfedezésében. A szem másik különlegessége, hogy speciális izmokkal egyidőben, egymástól függetlenül mozgatható, így míg az állat az egyikkel a táplálékot fürkészi, a másikkal szemmel tarthatja az esetleges veszélyforrásokat.

Milyen a gyíkok látása?

A legfontosabb érzékszerük, a látás. A szemhéjak nem nőttek össze, mint a kígyóknál, tehát pislogni is tudnak, természetesen vannak kivételek, mert vannak olyan fajok is, amelyeknek egyáltalán nincs szemhéja. Az éjszakai életmódú fajoknál kidűledő szemeket találunk. A gyíkok látása nagyon jó, ez játsza a legnagyobb szerepet a zsákmányszerzésben, az ellenség észlelésében és a párválasztásra is.

A másik fontos érzékszerük a Jacobson-féle szerv. Ez a szerv - a kígyókhoz hasonlóan - a szájpadláson helyezkedik el, a nyelvükkel összegyűjtik a szagmolekulákat és a jacobson-féle szerv üregébe dugják, ami továbbítja az agynak az ingert. Ily módom ismerik fel a táplálékot, ellenséget és a párjukat, a szagok segítségével, a látás mellett.

Sok gyík képes hangot is adni, a gekkóknál legismertebb hangoskodó, a toke gekkó (Gekko gekko). A hímek párzáskor, nagyon hangos "toke-toke" kiáltást hallatnak. Általában tojással szaporodnak, de vannak kivételek, például a hazánkban is őshonos és védett elevenszülő gyík (Zootoca vivipara). A vivipara elevenszülést jelent.

A legtöbb gyík rovarokat fogyaszt, de akadnak köztük növényevők is. A sivatagi leguán (Dipsosaurus dorsalis) az előhelyén fellelhető növényeket eszi, kaktuszok virágait, terméseit. A tüskésfarkú gyíkok (Uromastyx sp.) is kizárólag növényevők, a zöld leguán (Iguana iguana) és a szakállas agáma (Pogona vitticeps) is kiskorban rovarokat fogyaszt és az idő múlásával átszoknak a növényi eredetű táplálékra, de azért megjegyezném, hogy bármikor rávetik magukat felnőtt korban is az élő, állati eredetű táplálékra. A tengeri leguán (Amblyrhynchus cristatus) brutális és félelmetes külsővel rendelkezik, de ő - a reggeli napfürdő után - a sziklákról a tengerbe ugorva a fenéken lévő algákat eszi kizárólag. Ezek a csodálatos állatok, csak a Galapagos-szigeteken élnek.

Leopárd gekkó

Terráriumi körülmények között a diéta szokta a legnagyobb gondot okozni, mert ha sok állati eredetű táplálékot adunk pl.: a szakállas agámának, zöld leguánnak, akkor a mája elzsírosodik, ami az állat halálát okozza! Vannak persze olyan gyíkok is, amik madarakat, rágcsálókat és különböző nagyobb testű emlősöket is fogyaszt.

A varánuszokra és a tejukra jellemző az abszolút állati eredetű táplálék fogyasztása, a komodói varánusz (Varanus komodoensis), vagy a szalagos varánusz (Varanus salvator) akár szarvasokat képesek elejteni. Ezeket a nagyobb prédákat csapatosan rohanják le, de a komodói varánusz harapása már önmagában halálos fegyver, mert a szájban lévő ételmaradék bomlása olyan baktériumokat idéz elő, amely súlyos vérmérgezést okoz, ami a zsákmány halálát okozza, ilyenkor a varánusz követi a prédát, addig, amíg a mérgezés olyan mértékű, hogy az állat elpusztul. A legújabb kutatások azt állítják, hogy a komodói varánusz állkapcsában találhatóak méregmirigyek is, ezt amerikai kutatók állapították meg, röntgen vizsgálattal.

Ismerd meg a zöld leguánt!

Léteznek azonban régóta ismert méreg apparátussal rendelkező gyíkok is, ezek a gilák, vagy vipera gyíkok(Heloderma sp.). A gilák alsó állkapcsában található méregy készülék a fogakra juttatja a mérget és -a mérges kígyókhoz hasonlóan- az áldozatot ezzel bénítja meg. A gyíkok annyira alkalmazkodtak a környezetükhöz, hogy a sivatagoktól a trópusi őserdőkig szinte mindenhol megtalálhatóak, a fákon és talajon egyaránt, száraz és nedves környezetben. Az ember környezetromboló hatása miatt nagyon sok hüllő - köztük számos gyík faj is - a kihalás szélén áll. Nagyon fontos a környezetünk védelme, az élőhelyek pusztítása, az elvárosiadás hatalmas és visszafordíthatatlan károkat okoz! Gondoljunk csak a budapesti Sas-hegyre! A haragos siklónak (Dolichophis caspius) itt élt egy populációja, de az élőhelyük beépítésével eltűntek. Az ember esztelen pusztításának következménye, hogy felborul, az addig működő ökoszisztéma. Amikor rájövünk, hogy nem kellett volna, akkor óriási pénzbe kerül -a közösből- az eredeti élőhely visszaállítása, illetve az állatok tenyészprogjamjának beindítása.

Szerencsére hazánkban a kihalás szélén lévő rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) helyzete már megoldódni látszik, mert létrejött egy program, amely keretében az élőhelyeket vissza állították és tervszerűen tenyészik, felügyelik az állatokat és a természetbe már engedtek vissza fiatalokat. Ennek a kígyó fajnak az eszmei értéke: 1.000.000 Ft! Kizárólag nálunk él, igazi kincs ez az állat! Teljesen ártalmatlan - bár vipera - tücsköt és rovarokat fogyaszt. A terrarisztika alapvető értéke szerintem a természet és környezetünk maximális tisztelete és óvása!

HAZÁNKBAN MINDEN KÉTÉLTŰ ÉS HÜLLŐ VÉDETT!!!

A világon élő mintegy 7900 hüllő állatfaj közül Magyarország mai területén 15 faj fordul elő a szabad természetben.

Ezek a következők:

• Hüllők osztálya (Reptilia)
• Teknősök rendje (Testudines)
• Édesvízi teknősfélék családja (Emydidae)
• Mocsári teknős (Emys orbicularis)
• Gyíkok rendje (Sauria)
• Nyakörvösgyík-félék családja (Lacertidae)
• Zöld gyík (Lacerta viridis)
• Fürge gyík (Lacerta agilis)
• Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)
• Fali gyík (Podarcis muralis)
• Homoki gyík (Podarcis taurica)
• Vakondgyíkfélék családja (Scincidae)
• Pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri)
• Lábatlangyík-félék családja (Anguidae)
• Lábatlan gyík (Anguis fragilis)
• Kígyók rendje (Serpentes)
• Valódi siklófélék családja (Colubridae)
• Haragos sikló (Coluber caspius)
• Erdei sikló (Elaphe longissima)
• Rézsikló (Coronella austriaca)
• Vízisikló (Natrix natrix)
• Kockás sikló (Natrix tesselata)
• Viperafélék családja (Viperidae)
• Keresztes vipera (Vipera berus)
• Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)